Amikor körülnézel, és azt látod, hogy alapvetően minden
rendben van.
Nem igazán van okod panaszra. Akad persze néhány apróság,
mindig van valami, de azok valójában csak azok – apróságok.
És mégis. Valami nem jó.
Vagy éppen: semmi sem jó. Mégse. Mert fáj, feszít. Elmondanád,
megfogalmaznád, de azt sem tudod, hol kezdd.
Az egész reménytelennek tűnik.
Mi a baj ilyenkor?
Az is lehet, hogy még sincs baj. Talán valamit nagyon is jól
csinálsz, hogy már nem külső ellenfelekre van szükséged. Megkaphattad a
legnagyobbat: saját magadat.
(Tudom, ez olyan nyálasan
hangzik… de ez most szívemből szólt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése