1. Gondolj egy állatra! Lehet olyan, ami valamilyen tulajdonsága alapján hasonlít rád, vagy olyan, amelyik kedves a szívednek, de igazából bármelyik megteszi.
2. Válassz egy olyan cselekvést, amire ez az állat nem képes (túl nagy vagy túl kicsi hozzá, túl erős, nincsenek hozzá karmai, lábai, stb.), de egy másik igen.
3. Most képzeld el, hogy ezt a feladatot adod ennek az állatnak.
Nekem valamiért a fecske jutott eszembe és a gödörásás. Tegyük fel, hogy el tudom hitetni a fecskével, hogy neki gödröt kell ásnia, lehetőleg úgy, hogy még csak fel se nézzen közben az égre. Szegény fecske nekigyürkőzik, de a pici lábaival és csőrével nem lesz valami hatékony, ráadásul biztos, hogy semmi perc alatt halálosan kifárad. És ezt csináltatom vele nap mint nap, amíg el is felejti, hogy ő kicsoda, és, hogy neki a levegőben lenne a helye. Kapunk tehát egy megnyomorított fecskét, akit még azzal is nyomasztunk, hogy időnként a fejéhez vagdossuk, hogy milyen béna, már rég ki kellett volna ásnia azt a gödröt.
Persze, ez így elég bizarr hülyeségnek hangzik. Akkor mi miért ezt csináljuk? Ha medvék vagyunk, miért próbálunk virágból nektárt szívogatni, teknősként pedig miért akarunk fáról fára ugrálni?
Nincs baj a gödörásással. A kutya például nagyon szívesen csinálja, és ért is hozzá. Neki ez testhezálló feladat. Akkor miért annak adjuk, akinek a lényétől teljesen idegen?
Magamtól is kérdezem: ha fecske vagy, miért túrod erőlködve a földet?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése